Tuti kakaós csiga

Többször csináltam már, de sosem lett az igazi a tésztája.
Most megtaláltam a tuti receptet. De én nem kenyérsütőben dagasztottam, csak simán kézzel nyüstöltem kb. 10 percig, de már a kezemben éreztem, hogy ez a tészta jó. Rugalmas volt, kellemes tapintású. Kisülve tökéletes tésztájú, szuper cucc lett. Ilyen lett:

Pizza

Istenem, olyan pizzát sütöttem tegnap (életemben először), hogy elkezdtem pizzázóban gondolkodni :D
De hogy fogok így fogyni? :D

http://rantotthuswokban.bmintbalazs.com/pizzateszta-recept
Ez volt a tészta receptje.

A feltét meg szerintem azért lett nagyon jó, mert a paradicsomszószba (Sparos üveges) beletettem zúzott fokhagymát és úgy állt kb. 1 órát és nyamiiii. (Nem főztem a szószt, állítólag az olaszok sem főzik - itt írja: http://rantotthuswokban.bmintbalazs.com/pizzaszosz-recept ) A szószba még került só, ill. még bazsalikomot raktam a szósz tetejére a pizzán, meg sonkát, meg hagymaszeleteket meg sajtot. Világbajnok lett.

Ünnepi sütik

Idén ezek voltak.
Alul diós-habos kosárka.
Középen a világ legjobb sütije (grízes-mézes).
Felül a jól bevált sajtos-túrós rúd.

Hegykői répatorta

Az Ízőrzők c. műsorban láttam ezt a sütit (legalul) és nagyon rácuppantam. A répatortát szeretem és ez még tele van dióval is, amit meg főleg, a krémje pedig valami jó kis sajtkrémes, semleges ízű krém. Szóval ez csak jó lehet, gondoltam.

Hát nem egy egyszerű ízvilágú süti lett ebből :D A tésztáján eléggé érződik a répa, szóval aki nem szereti az ízét, annak felejtős. A krémje pedig a sok tejszíntől és a krémsajttól elég nehéz - és nekem nagyon kiérződik a sajt (tejszínes sajtkrémet vettem, de szerintem mascarponéval jobb lenne, annak semlegesebb az íze... majd legközelebb, ha még az életben rávetemedem erre).

Én nem vagyok válogatós és eléggé gourmand is vagyok, de ebből sokat nem lehet enni egyszerre. Különleges, na :D

A lányomnak egyébként nagyon ízlik (mindig is fura ízlése volt). Azt mondta, hogy "anya sokkal jobb répatortát tud, mint amit a Zilában kapni...:D)

Új szerelem karácsonyra

Ez a grízes-mézes süti most az új karácsonyi szerelmem.

Anyukám próbálta ki pár hete és elsöprő sikert aratott az egész családban.

Egyébként én nem igazán rajongok a karácsonyért. De úgy alakult, hogy nagy veszteség érte a családunkat nemrég és azt hiszem valami pótcselekvésként elkezdtem most ilyen karácsonyi dolgokkal foglalkozni. Adventi koszorú, kézműves bizgerálás, meg ez a karácsonyi süti...

Szóval megcsináltam múlt hétvégén és hát ahhh.... 

És a recept: http://hankka.blogspot.hu/2013/12/grizes-mezes.html

Annyit változtattam rajta, hogy a tésztába és a krémbe is vajat használtam margarin helyett. Nem vagyok hajlandó azt a műszart semmibe belerakni... A krémben viszont nem értem, hogy mit keres 25, azaz huszonöt dekányi margarin... Nekem ez totál érthetetlen. Én 10 dkg vajat raktam bele (anyu is) és így is tökéletes lett.

Ja, és nem csináltam kakaós krémet, mindkét réteget meghagytam fehéren.

A tetejére pedig lusta módon Party tortabevonót használtam.

Próbáljátok ki, világbajnok!

Vörösboros meggylekvár :P

Lekvárt (vagy dzsemet?) csináltam! Én! :D

Tudom, hogy sokan főznek lekvárt, főleg az idősebb korosztályból. Bár szerencsére ma már kibontakozóban van a fiatalabbak között is egy hagyományokat követő háziasszonytípus, akik boldogan sütnek-főznek, befőznek, gyúrnak otthon és ez tök jó. Valahogy ellensúlyozza ez a modern világot, a modern konyhát a mikorsütővel és a hiperszuper párolókészülékekkel és hasonlókkal. A hagyományokhoz visszanyúlni mindig jó, én azt érzem ilyenkor, hogy visszatérek az őseim dolgain keresztül valahogy a természethez, a natúr dolgokhoz, az anyaföldhöz. (Vagy Földanyához, vagy az Univerzumhoz :D Úristen, teljesen átmentem ezomamiba :D:D:D)

Igazából azt akartam mondani, hogy tudom, hogy sokan főznek lekvárt, de nálunk otthon ez nem volt divat a nyolcadik emeleti panelban. Nagymamám és anyósom viszont rendszeresen csinálták, csinálják. Anyukám most, hogy nyugdíjba ment, jobban ráér és talált valami újságban egy receptfüzetet lekvárokhoz. Mondjuk ez ilyen modern izé, mert dzsemfixekkel készíti a lekvárokat. Arra kaptuk fel a fejünket, hogy ezekkel a cuccokkal kb. 10 perc alatt meg lehet főzni a lekvárt az órákig tartó őrület helyett. Mi nem vagyunk olyanok, akiknek ez utóbbihoz türelme lenne, meg a franc akar órákig fűteni a konyhában 30 fokban. Szóval nem, na.

Meg azért is jobban hangzik a 10 perces főzés, mert talán nem szed ki minden hasznos anyagot, vitamint a gyümölcsből, szemben az órákig tartó főzéssel. A dzsemfixek pektint tartalmaznak, ami a gyümölcsökből kivont természetes sűrítőanyag. Úgyhogy annyira nem is mű ez a cucc, mint elsőre hangzik.

Úgyhogy belevágtunk. Anyuval sima sárgabarack lekvárt csináltunk, teljesen jó lett, én viszont hazahoztam ezt a vörösboros meggylekvár receptet és már meg is csináltam. Pici adagot ugyan, mert túl sok hely nincs itthon tárolni és mert lehet, hogy még másmilyeneket is fogok csinálni, úgy megtetszett. 

Szóval megcsináltam, és egy csak félig megtelt üveget már fel is bontottunk és hát mit mondjak, isteni finom. Mondjuk ezt biztosan a meggy minőségétől is függ.

Ennyi a recept:

1100 g kimagozott meggy (2/3-át pürésítjük, 1/3-át felekbe vágjuk)

1 dl vörösbor

350 g cukor
1 csomag vaníliás cukor

1 csomag dr. Oetker 3:1 dzsemfix.

Ezt felforraljuk, forrás után még 1-3 percig főzzük és kész, mehetnek az üvegekbe.

Nagyon ajánlom! (Gondolkodtam még, hogy fahéjat is teszek bele, de valahogy mégsem mertem, de így is tökéletes lett.)

Új kedvenc sós süti

A nagyon finom túrós-sajtos rúd ugyan tényleg nagyon finom, de itt volt már az ideje új kedvencet avatni sós süti témában.

Karácsonykor ettem ilyen kis izé kifliket, amikben nem volt semmi különös, mégis olyan volt a tésztája, hogy azért ölni tudnék.

Aztán valamelyik nap véletlenül megláttam ezt a receptet és rájöttem, hogy ez az a kifli!

Úgyhogy tegnap meg is csináltam. 

Egyetlen kifogásom a recept ellen, hogy szerintem veszett sok a 200 g margarin (bár én eleve vajat használtam, a margarin nálam száműzve van a műsége miatt). Szóval bekevertem ugyan a 200 g vajat a 30 g sóval, de pontosan a felét sikerült elhasználnom. Nem akartam olyan iszonyat vastagon megkenni vajjal a lapokat, elsősorban azért, mert megkóstoltam a sós vajat és extra sós volt. Ha ezzel az előírt mennyiséggel megkentem volna, ketté állt volna a szánk tőle szerintem. Így viszont pont kellemes lett a mi ízlésünknek.

Annyit trükköztem vele, hogy az egyik adagnál a két lap közé nem csak a vajat, hanem kockára vágott lilahagymát, illetve másik adag közé pedig medvehagyma leveleket tettem. És tök jó lett, főleg a lilahagymás.  Szóval lehet ezt kombinálni több mindennel is, mondjuk baconnel vagy sajtlapokkal. Bár én a tetejére szórtam reszelt füstöltsajtot. Ja, és én nem 16 cikkelyre, csak 12-re vágtam a köröket, így nagyobb kifliket kaptam.
Nagyon nyamiiii, könnyed tésztájú, főleg frissen, de másnaposan sem megvetendő.