Vörösboros meggylekvár :P

Lekvárt (vagy dzsemet?) csináltam! Én! :D

Tudom, hogy sokan főznek lekvárt, főleg az idősebb korosztályból. Bár szerencsére ma már kibontakozóban van a fiatalabbak között is egy hagyományokat követő háziasszonytípus, akik boldogan sütnek-főznek, befőznek, gyúrnak otthon és ez tök jó. Valahogy ellensúlyozza ez a modern világot, a modern konyhát a mikorsütővel és a hiperszuper párolókészülékekkel és hasonlókkal. A hagyományokhoz visszanyúlni mindig jó, én azt érzem ilyenkor, hogy visszatérek az őseim dolgain keresztül valahogy a természethez, a natúr dolgokhoz, az anyaföldhöz. (Vagy Földanyához, vagy az Univerzumhoz :D Úristen, teljesen átmentem ezomamiba :D:D:D)

Igazából azt akartam mondani, hogy tudom, hogy sokan főznek lekvárt, de nálunk otthon ez nem volt divat a nyolcadik emeleti panelban. Nagymamám és anyósom viszont rendszeresen csinálták, csinálják. Anyukám most, hogy nyugdíjba ment, jobban ráér és talált valami újságban egy receptfüzetet lekvárokhoz. Mondjuk ez ilyen modern izé, mert dzsemfixekkel készíti a lekvárokat. Arra kaptuk fel a fejünket, hogy ezekkel a cuccokkal kb. 10 perc alatt meg lehet főzni a lekvárt az órákig tartó őrület helyett. Mi nem vagyunk olyanok, akiknek ez utóbbihoz türelme lenne, meg a franc akar órákig fűteni a konyhában 30 fokban. Szóval nem, na.

Meg azért is jobban hangzik a 10 perces főzés, mert talán nem szed ki minden hasznos anyagot, vitamint a gyümölcsből, szemben az órákig tartó főzéssel. A dzsemfixek pektint tartalmaznak, ami a gyümölcsökből kivont természetes sűrítőanyag. Úgyhogy annyira nem is mű ez a cucc, mint elsőre hangzik.

Úgyhogy belevágtunk. Anyuval sima sárgabarack lekvárt csináltunk, teljesen jó lett, én viszont hazahoztam ezt a vörösboros meggylekvár receptet és már meg is csináltam. Pici adagot ugyan, mert túl sok hely nincs itthon tárolni és mert lehet, hogy még másmilyeneket is fogok csinálni, úgy megtetszett. 

Szóval megcsináltam, és egy csak félig megtelt üveget már fel is bontottunk és hát mit mondjak, isteni finom. Mondjuk ezt biztosan a meggy minőségétől is függ.

Ennyi a recept:

1100 g kimagozott meggy (2/3-át pürésítjük, 1/3-át felekbe vágjuk)

1 dl vörösbor

350 g cukor
1 csomag vaníliás cukor

1 csomag dr. Oetker 3:1 dzsemfix.

Ezt felforraljuk, forrás után még 1-3 percig főzzük és kész, mehetnek az üvegekbe.

Nagyon ajánlom! (Gondolkodtam még, hogy fahéjat is teszek bele, de valahogy mégsem mertem, de így is tökéletes lett.)

Új kedvenc sós süti

A nagyon finom túrós-sajtos rúd ugyan tényleg nagyon finom, de itt volt már az ideje új kedvencet avatni sós süti témában.

Karácsonykor ettem ilyen kis izé kifliket, amikben nem volt semmi különös, mégis olyan volt a tésztája, hogy azért ölni tudnék.

Aztán valamelyik nap véletlenül megláttam ezt a receptet és rájöttem, hogy ez az a kifli!

Úgyhogy tegnap meg is csináltam. 

Egyetlen kifogásom a recept ellen, hogy szerintem veszett sok a 200 g margarin (bár én eleve vajat használtam, a margarin nálam száműzve van a műsége miatt). Szóval bekevertem ugyan a 200 g vajat a 30 g sóval, de pontosan a felét sikerült elhasználnom. Nem akartam olyan iszonyat vastagon megkenni vajjal a lapokat, elsősorban azért, mert megkóstoltam a sós vajat és extra sós volt. Ha ezzel az előírt mennyiséggel megkentem volna, ketté állt volna a szánk tőle szerintem. Így viszont pont kellemes lett a mi ízlésünknek.

Annyit trükköztem vele, hogy az egyik adagnál a két lap közé nem csak a vajat, hanem kockára vágott lilahagymát, illetve másik adag közé pedig medvehagyma leveleket tettem. És tök jó lett, főleg a lilahagymás.  Szóval lehet ezt kombinálni több mindennel is, mondjuk baconnel vagy sajtlapokkal. Bár én a tetejére szórtam reszelt füstöltsajtot. Ja, és én nem 16 cikkelyre, csak 12-re vágtam a köröket, így nagyobb kifliket kaptam.
Nagyon nyamiiii, könnyed tésztájú, főleg frissen, de másnaposan sem megvetendő.

Fánk máshogy

Nem voltam soha oda a fánkért, de mostanában a farsangi időszak tartozékaként mindenhol szembe jött velem. A boltban is árulnak minifánkot 50 ft/db-ért, a neten is állandóan jönnek szembe a receptek.

Véletlenül láttam meg a sütőben készült fánk receptjét a nosalty.hu-n és azonnal meg akartam csinálni :) Olajban ugyanis otthon elvből és a szag és fröcsögés miatt nem sütünk :)

Ez lett belőle. A hagyományos fánkétól különbözik ugyan a tésztája, kevésbé olajos, ugyanakkor tömörebb, inkább az amerikai típusú donought-okra hajaz, de tökre finom és jó az állaga. Abszolút bejött. És csodák-csodájára sikerült az élesztős kelesztés (mert nem szokott). Úgyhogy elégedett vagyok vele. Pikk-pakk el is fogyott, már csak a maradékot tudtam lefotózni.

Trakta

Ezeket csináltam karácsonyra. A Florentin-szeletnek nagyon nagy sikere lett. Pedig mandula helyett darált mogyoróval csináltam. Egyébként nagyon könnyű megcsinálni.

A püspökkenyér jól bevált régi receptem és szintén pofon egyszerű. Étcsokit, diót, mazsolát és kandírozott narancshéjat raktam bele.

 A sajtos-túrós rúd is régi és jól bevált, most füstöltsajttal csináltam, így még finomabb.
A szaloncukorról már írtam :)

Főételnek tegnap ezt ettük. A hús nálunk nagyon nem így nézett ki, kiklopfoltuk és szépen megpirult sütésnél, úgyhogy nem volt ilyen gusztustalan :D A krumplipogácsa nekem nem jött be, pedig az íze jó a dióval, de az állaga nekem nem az igazi, valahogy túl puha. Én inkább lereszelt krumpliból csinálnám, mint a tócsnit, nem ilyen főtt-törtből.
Viszont a receptben leírtak szerint elkészített hagymalekvár világbajnok, nekem nagyon bejött!

Amúgy nem akarok most egyelőre kaját látni. Két napja hányingerem van este...:S :D

Diós-narancsos szaloncukor by me

Kitaláltam, hogy én most ilyet fogok csinálni.
Diós-narancsos szaloncukrot eme recept alapján.
Ma megcsináltam a belsejét, rém egyszerű, csak pepecselős. Elment rá összesen 2 órám míg megcsináltam a masszát, majd cukorkákat formáztam belőle. 95 db lett amúgy.
Holnap jön a neheze, holnap fogom bevonni őket csokival. Viszont az elmondhatom, hogy brutál finom ez a cucc. Étcsokisan még jobb lesz.

Update: A végeredmény :)

Kávé, hm-hm...

Ezer éve nem írtam ide, de úgy érzem ezt meg kell osztanom.

Elkezdtem  úgy bő 1 hónapja Schüssler sót szedni, méghozzá a 9-es számút, mert az állítólag jó refluxra, meg a szervezet savtalanítására, ilyenek. Egyébként tényleg jó. Valahogy úgy hat, hogy eleinte távozik a sav a szervezetedből és iszonyat savas a szád tőle, de ezt az időszakot ki kell bírni. És mivel folyamatos savat érzel, semmilyen savas, savasító dolgot nem kívánsz.

A kávét abszolút nem :D

Ez egy ilyen nagy tejeskávé imádónak, mint én, elég megrázó élmény, de tényleg ez van. Úgyhogy most az van, hogy hetek óta nem kávézok már rendszeresen, bár az utóbbi 1-2 hétben heti egy vagy kettő csak az íze kedvéért lecsúszott. A szagától viszont még mindig megvadulok, bárhol, bármikor :D

És ami a legeslegviccesebb és legtanulságosabb az egészben, hogy egyáltalán nem érzem álmosnak magam napközben, pedig régen ez volt, főleg ebéd után. Most eszembe sem jut kávét inni ilyen okból. (Egyébként zöld teát, Teekanne-s Zen Chait iszom reggelente, lehet, hogy azért az is jó álmosságra, nem tudom, de biztosan máshogyan hat, mint a kávé, ugyanis nem szűnik meg hirtelen a hatása, és a hatóanyag távozása után nem zuhan az ember hirtelen vissza a mosottszar állapotba.)

Szóval ez van, szerintem tök érdekes. Mellesleg 1-2 hete almaecet-méz-víz koktélt is iszom napi két pohárral és ez is nagyon pucolja a szervezetet. (És fura módon az ecet abszolút nem savasít és nekem még finom is a koktél.) Nem tudom máshogy mondani, de mióta ezeket nyomatom, valahogy sokkal tisztábbnak és kevésbé nehéznek érzem magam belülről.

Úgyhogy hajrá! :)

Hú

Hú, de régen írtam ide, ennyi mindennel nem lehet foglalkozni :)
Nem mintha nem foglalkoztam volna egészséggel kapcsolatos dolgokkal, csak nem írtam róluk.
Dióhéjban: még mindig zabálok, mint állat, de ez már csak így marad, azt hiszem :D
Most D3 vitamint kezdtünk el szedni így a tél végén, mert napot azt nem sokat láttunk mostanában. Immunerősítő is, remélem idén nem fogunk elkapni semmilyen influenzaszerű göthöt, eddig nem is volt egyikünknek sem, kíváncsi vagyok megússzuk-e.

Aztán pár hónapja rákaptam a csíráztatásra, vettem edényt, meg kaptam jópár féle magot. Kedvencem azt hiszem a lucernacsíra. Ez olyan kis zsenge, a magja alig észrevehető az ember szájában és viszonylag semleges íze van, viszont azt írják róla, hogy az egyik legtöbb ásványi anyagot és vitamint tartalmazó növény, szóval ezt nyomatom. Még a gyerek is szereti a csírákat, ez jó hír! Ilyenkor télen jól jön a vitaminbomba.

Ha tél, akkor persze a céklát is nyomatom, hetente min. 1x megeszek egy jó nagy céklát kockákra vágva és megpárolva, sót, borsot teszek rá és 1-2 gerezd fokhagymát nyomok még rá. Imádom.