Lekvárt (vagy dzsemet?) csináltam! Én! :D
Tudom, hogy sokan főznek lekvárt, főleg az idősebb korosztályból. Bár szerencsére ma már kibontakozóban van a fiatalabbak között is egy hagyományokat követő háziasszonytípus, akik boldogan sütnek-főznek, befőznek, gyúrnak otthon és ez tök jó. Valahogy ellensúlyozza ez a modern világot, a modern konyhát a mikorsütővel és a hiperszuper párolókészülékekkel és hasonlókkal. A hagyományokhoz visszanyúlni mindig jó, én azt érzem ilyenkor, hogy visszatérek az őseim dolgain keresztül valahogy a természethez, a natúr dolgokhoz, az anyaföldhöz. (Vagy Földanyához, vagy az Univerzumhoz :D Úristen, teljesen átmentem ezomamiba :D:D:D)
Igazából azt akartam mondani, hogy tudom, hogy sokan főznek lekvárt, de nálunk otthon ez nem volt divat a nyolcadik emeleti panelban. Nagymamám és anyósom viszont rendszeresen csinálták, csinálják. Anyukám most, hogy nyugdíjba ment, jobban ráér és talált valami újságban egy receptfüzetet lekvárokhoz. Mondjuk ez ilyen modern izé, mert dzsemfixekkel készíti a lekvárokat. Arra kaptuk fel a fejünket, hogy ezekkel a cuccokkal kb. 10 perc alatt meg lehet főzni a lekvárt az órákig tartó őrület helyett. Mi nem vagyunk olyanok, akiknek ez utóbbihoz türelme lenne, meg a franc akar órákig fűteni a konyhában 30 fokban. Szóval nem, na.
Meg azért is jobban hangzik a 10 perces főzés, mert talán nem szed ki minden hasznos anyagot, vitamint a gyümölcsből, szemben az órákig tartó főzéssel. A dzsemfixek pektint tartalmaznak, ami a gyümölcsökből kivont természetes sűrítőanyag. Úgyhogy annyira nem is mű ez a cucc, mint elsőre hangzik.
Úgyhogy belevágtunk. Anyuval sima sárgabarack lekvárt csináltunk, teljesen jó lett, én viszont hazahoztam ezt a vörösboros meggylekvár receptet és már meg is csináltam. Pici adagot ugyan, mert túl sok hely nincs itthon tárolni és mert lehet, hogy még másmilyeneket is fogok csinálni, úgy megtetszett.
Szóval megcsináltam, és egy csak félig megtelt üveget már fel is bontottunk és hát mit mondjak, isteni finom. Mondjuk ezt biztosan a meggy minőségétől is függ.
Ennyi a recept:
1100 g kimagozott meggy (2/3-át pürésítjük, 1/3-át felekbe vágjuk)
1 dl vörösbor
350 g cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag dr. Oetker 3:1 dzsemfix.
Ezt felforraljuk, forrás után még 1-3 percig főzzük és kész, mehetnek az üvegekbe.
Nagyon ajánlom! (Gondolkodtam még, hogy fahéjat is teszek bele, de valahogy mégsem mertem, de így is tökéletes lett.)
3 megjegyzés:
Én nagyon rákaptam a lekvárfőzésre (váá, írni kellene róla), apám már röhög rajtam.
Ezomami.:)) Ha nem kötelező jelleggel és meghatározott kajákat kell főzni (pl. a citromos hús apámnak már a flancos kategória), akkor nagyon szeretek ételekkel pepecselni, tiszta harmónia még a rendrakás is (csak mosogatni utálok).
Miért röhög apukád? Nem tud téged összeegyeztetni a lekvárfőzéssel? :)
Amúgy én ugyanígy vagyok, ha nem muszáj főzni, csak ihletem és kedvem van, akkor én is nagyon szeretek. Tök kreatív dolog és engem nagyon ki is kapcsol.
Inkább azért, mert ennyire beindultam.:) (Nagyanyám tegnap elámult, hogy tudok úszni és palacsintát sütni. "Jajj egyem meg, te ilyen ügyes vagy?" Váááá!:D)
Én nyáron tök jól elvagyok gyümölcslevesen, dinnyén, fagyin meg ilyesmiken, pl. a gulyáslevest nem nagyon kívánom. Ha kell is ilyet főznöm, nem nagyon eszek belőle.
Megjegyzés küldése